1.

  A lépteim hangos koppanása zavarja meg a kihalt utca csendjét. Félhomály van.  Egyszer csak a mobilom megrözzen. (Mindig halkra van állítva.)

    - Igen? - szólok bele a készülékbe.

    - Szia, kicsim! - köszön anya. Azonnal kinyomom. Most semmi kedvem végighallgatni anya kérdéseit arról, hogy mit keresek ilyenkor házon kívül.

    Egy kocsi mögül hirtelen beránt egy kéz. Felsikítok, de az ismeretlen a számra tapasztja a kezét.

    - Miért nyomtad ki anyát? - suttogja. A hangja alapján a bátyám az, Krisztián.

    - Miért rabolsz el? - kérdezek vissza, miután megharaptam a kezét és elengedett.

    - Miért ne?

    - Ööö... Mert nem tudsz hova vinni?

    - Oké. Ez nyomós indok - adja meg magát. Végre elenged. - És azt megtudhatnám, hogy miért császkálsz itt ilyenkor?

    - Nem!

    - De a bátyád vagyok.

    - Mégis el akartál rabolni...

    Felnevet. Átkarol. Így megyünk hazáig.